The Dark of Past, Episode 2: Kész, eddig bírtam!

Sziasztok! :) Meghoztam a második részt, ami már hosszabb lett, mint az előző. Meg több dolog is történik benne. Köszönöm az előző részhez az egy komit, de egy kicsit örültem volna, ha többen is hozzászóltatok volna. Jó olvasást, remélem tetszeni fog :D



Május 15. (kedd)

Szeretem az esti futást. Ilyenkor nyugodt a város és ettől én is nyugodt leszek. A zene maximumon szólt a fülembe, épp a kedvenc számom ment... A futás az, ami élteti bennem az igazi énem és mindig emlékeztet milyen ember is vagyok valójában. Ez az egy dolog az, amiért senki és semmi kedvéért nem mondanék le. Erre az egy órára újra önmagam lehetek, se szemüveg, se idétlen hacuka, amit magamra kényszerítek, csak én és a szabadság illata. Valami, amit saját magam érek el, a saját erőmből. Bármerre mehetek, gyorsan vagy lassan. Tőlem függ, küzdök a széllel, ha úgy akarom, felkutatok új helyeket, amíg a lábaim bírják.

Jelenleg is a szokásos útvonalamon haladtam, ami a parkon keresztül vitt. Még a félhomályban is kivehető volt a sok emberi alak, akik élték a hétköznapjaikat. Lassan felkapcsolódtak az utcai lámpák is és egyre hűvösebb fuvallat csapta meg meztelen mellkasomat. Volt egy pillanat amikor más felé néztem és egy másik férfi test ütközött belém. Lökése erős és határozott volt, mint aki direkt akart nekem jönni. Meg is álltam és szemügyre vettem az illetőt. Magas volt, kapucnival a fején. Nem nézett hátra, csak folytatta tovább az útját. Majd hirtelen mégis megállt. Lassan, mint a filmekben oldalra fordította a fejét. Így se tudtam kivenni az arcvonásait, nem tudtam rájönni ki ő. Csak egy gonosz vigyort láttam a képén. Innentől már tudtam, hogy a bajok elkezdődtek. Az ideg szálaim is megfeszültek és a karomban az erek megdagadtak. Ideges lettem. Idegesített az, hogy nem tudtam meg kirejtőzött a kapucni alatt.

- Gyíkarc, te itt? - szólalt meg Luke sértő hangnemben a hátam mögül.

Gyíkarc? Nem ismer engem. Nem tudja mikre vagyok képes, ha ilyen hangulatomban vagyok, mint most. A kezemet ökölbe szorítottam, így próbáltam meg csillapítani a felgyülemlő dühömet. Le kell nyugodnom! - csak ez járt a fejembe. Nem akartam felszínre hozni önmagamat.

- Hé, nyomi! Hozzád beszéltem! - erősen sózott rá a hátamra Luke.

Ütése nem okozott fájdalmat testemnek. Viszont ezzel azt érte el, hogy elpattant egy ér a fejemben. Kiszabadult az, amit én nem akartam. Hónapokon keresztül elnyomtam magamban és egy ilyen dolog miatt romba dőlt az egész. Nem láttam más megoldást, csak egy kiutat ebből a helyzetből. Jobb öklömet még jobban összeszorítottam és abból a lendületből, ahogy fordultam Luke ocsmány képét törtem be. Olyan érzés volt, mintha egy pillanatra lelassult volna az idő és mindent jobban szemügyre tudtam venni. Ahogy az öklöm fúródott Luke pofájába láttam a szemében a fájdalmat. Hazudnék, ha azt mondanám nem élveztem. Igen is nagyon jól esett ez nekem és ne higgye azt, hogy ennyivel be fogom majd érni. Sokkal tartozok még neki, nagyon sokkal.

- Haver, eszednél vagy? - lökött arrébb Luke egyik spanja és egyből a haverjához guggolt le a földre.

Azt hiszem most tudatosult bennem, hogy mit is tettem valójában. Megütöttem egy embert. Én nem ilyen vagyok, itt nem így ismernek. Ez... Ez mindig fordítva szokott megtörténni. El kell tűnnöm innen! Hátráltam pár lépést, majd hirtelen megfordultam és mint egy golyót, akit kilőttek, elsprinteltem. Teljes erőmből futottam egészen hazáig. Azt reméltem így elbújhatok a hibám elől, de tudom erre nincs esély. A házba érve idegesen rúgtam le magamról a cipőm. A nappali felé vettem az irányt,  hogy igyak egy kis whiskit. De az utam véget ért a küszöbnél. A látvány, ami fogadott örökre kiölte belőlem azt a kevés jót is még ami maradt. Mind a ketten átvertek, itt enyelegnek a hátam mögött. A bátyámból még ezt kinéztem, de Sky-ból nem... 

Nem bírtam már tovább nézni őket, így felfelé vettem az irányt hangos lépteket hagyva magam mögött. Az se érdekelt ha meghallják. Az utam egyből a fürdőbe vezetett. Nem kis hanggal csaptam be az ajtót. Csak úgy letéptem magamról a ruháimat és egyből a zuhany alá álltam. Megnyitottam a meleg vizet és hagytam, hogy végig folyjanak a cseppek a testemen. 

Hazudott nekem. Csak kihasznált, hogy rajtam keresztül közelebb tudjon kerülni a bátyámhoz. Ebben előnyére vált az is, hogy én ilyen esetlen, szerény, jó szívű, kedves álarcot hordtam. Szóval mondhatjuk ez az egész részben az én hibám. Miattam vannak most együtt. De legalább lehetett volna jobb ízlése, sokkal jobb pasit is találhatott volna magának. Nem egy ilyen fasz fej, bunkó, érzéketlen köcsögöt, aki csak kihasználja a nőket egytől-egyig. De ha Skylar volt ilyen naiv, hogy bedőlt neki viselje is a következményét. 2 hónapot jósolok nekik, jobb esetben. Nem tudom meddig állhattam a tus alatt, de rájöttem arra, hogy változtatnom kell. Elzártam a csapot és egy törölközővel a derekamon a tükörhöz sétáltam. 

A tükörbe nézve egy idegen ember pillantott vissza rám, hisz egyáltalán nem ismertem magamra. Nem is én voltam. Gyenge volt és sebezhető, akit egy szóval a padlóra lehetett küldeni és ebből már elegem lett. Utálom azt akivé váltam. Kész, eddig bírtam. Vettem egy mély levegőt és elnyomtam magamban azt a maradék jót is. Éreztem, hogy új erőre lelek és a tükörben már egy ismerős arc nézett vissza, gúnyos mosolyra húzódott szájjal. A szememben a régi tűz újra fellobbant, zöld íriszeim szikráztak. A tekintetemet ellepte a sötétség és arcvonásaim megkeményedtek.

- Nathan, húzzad már ki a szaros seggedet a fürdőből! - dörömbölt be Matt az ajtón.

Bátyám lenéző kérése miatt a pulzusom újra az egekbe szökött. Tudhatná, hogy nem engedheti meg ezt a hangnemet velem szembe, mert annak következményei lesznek. Nem egyszer tapasztalta már a dühömet a saját bőrén. Igaz ő még azt hiszi, hogy egy nyápic, puha pöcsű, kis gyík vagyok. Azt hiszem azt az énemet mindig is jobban szerette, mint a valódit. Sose vallta be magának, hogy félt tőlem, de ennek az ellenkezője tükröződött mindig az arcáról, amit szívesen fogok újra megpillantani pár másodpercen belül. Lassú, de biztos léptekkel álltam meg az ajtó előtt. Vaskos markomat szorosan fontam a kilincs köré és egy határozott mozdulattal kitártam a fürdő ajtaját. Matt a falat támasztotta és egyből rám emelte a tekintetét.

- Mehetsz! - mondtam ridegül.

Majd komótosan elindultam a szobám felé és bementem. A törölközőt ledobtam az ágyamra és fiókomból magamra kaptam egy tiszta bokszert, amit csak a v vonalamig húztam föl. Majd puha ujjak húzódtak végig jobb kezemen, érintésétől a hideg is kirázott. Keze csuklómra fonódott és egy apró mozdulattal maga felé fordított. Ahogy ránéztem az a kép villant be miközben a bátyámmal egymás szájába matattak. Nem az zavart, hogy összejöttek, hanem az, hogy Sky hazudott.

- Minden rendben? - kérdezte kíváncsi tekintettel.

És még ő kérdezi, hogy minden rendben? Nem látja, hogy semmi sem okés? Figyelmen kívül hagyva kérdését sétáltam szekrényemhez. Hátha, ha nem válaszolok neki elmegy. Semmi kedvem a bájcsevelyhez vele. Ne fárasszon engem a baromságaival.

- Elakartam mondani, csak nem tudtam, hogy fogadnád - utalt a történtekre.

Szóval csak ennyit tudott gyors kitalálni, lehetett volna ötletesebb is. Nem értem minek jó halogatni a dolgokat. Egyszer úgyis minden kiderül. Jobb előbb, mint utóbb. Igaz ezzel ütöm a tetteimet, de én mindig is a saját fejem után mentem. Nem fogok megváltozni senki kedvéért, így se tudom, hogy bírtam ki eddig.

- Nem érdekel! Takarodj ki innen! - emeltem fel egy kicsit a hangomat és az ajtó felé mutattam.

Nem néztem rá. Nem ért annyit. Csak azt szerettem volna, hogy tűnjön innen minél hamarabb. Mert féltem, ha marad olyan dolgot tud meg aminek én később nem örülnék.

- Jó - mondta durcásan és becsapta maga mögött az ajtót.

Most biztos megsértődött, de nem baj, jobb így.