The Dark of Past, Episode 6: Kiakarom írtani a szerelem csíráját

Sziasztok! :P

Majdnem kiesett a szemem, mikor megláttam az oldalmegtekintéseket... 2637? Még mindig nem hiszem el. Óriásiak vagytok. Köszönöm szépen nektek:)

A részről annyit, hogy megvagyok elégedve vele. Most először írtam Sky szemszögéből, de ez meg fog még történni máskor is. Úgy gondoltam, hogy az ő érzéseit is meg kell tudnotok, mert igazán fontosak. :D

UI: Nagyon örülnék, ha lenne legalább 3-4 komi, jó lenne tudni, hogy kik olvassák a blogom :D

Skylar szemszöge

Július 7. (szombat)

Néha hiányzik és nem bírom, ha nincs velem. Szükségem van a jelenlétére még ha nem is nézek rá. Néha ellököm magamtól, mert félek. Megijedek tőle, pedig nem bánt. Néha futnék vele akármeddig, akárhova, csak hogy együtt lehessek vele. Néha úgy érzem nem jó, ha itt van vagy néz, mert elvár dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látom, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok. Nem tudok soha haragudni rá úgy igazán, pedig lehet olyat tett, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Egy ideje emésztem magam miatta. Gondolom nem tűnt fel neki. Sebaj, nekem nagyon is feltűnt... Nehogy azt higgye, hogy a nevét suttogom a párnámba elalvás előtt. Nem tennék ilyen, mivel tudom, hogy ő nem érez irántam semmit. Viszont nem tudok az ellen tenni, hogy hiányzik, azok ellenére ahogy bánt velem. Lehet, hogy túl kemény voltam vele, de megérdemelte. Nem vagyok a kurvája.

- Sky! - zökkentett ki Brooklyn hangja a bambulásomból.

Ő már teljesen be volt zsongva a ma esti bulitól. Imád kikapcsolódni és megismerkedni új emberekkel. A ma estével is az én hangulatomat szeretné feltornázni a létrán. Szeretné, ha elfelejteném Nathan-t és újra tudnék mosolyogni. Csak ezzel egy baj van, nehezen tudom őt kiverni a fejemből. Nagyon sokáig barátok voltunk és mindent tud rólam. Nem félek attól, hogy felhasználja ellenem, csak... Csak túl jól ismer. És már megint rá gondolok, ez nem mehet így tovább...

Brooklyn lengette előttem a ruhát, amit kiválasztott nekem és jelezte, hogy vegyem fel. Pár perc alatt magamra is kaptam a választott ruhadarabokat és a tükrömhöz sétáltam. Kecses testemhez egy rövid leopárd mintás ruha tapadt és hogy lábaim még vékonyabbak legyenek, abban segített a fekete magassarkúm. Egy kicsit ribancos ez a szett, de ha ez kell ahhoz, hogy a pasik rám figyeljenek akkor megéri. Remélem találok valakit, aki el tudja feledtetni velem, őt. Egyetlen egy hozzá fogható srác nincs a földön, de nekem az is elég ha legalább egy kicsit üti az ő szintjét.

Majd Brook-al elindultunk. Az út alatt semleges témákról beszélgettünk és éreztem, hogy próbált jobb kedvre deríteni, próbálta róla terelni a témát. Ami részben sikerült, részben nem. Sajnos az érzéseim ellen nem tehetek semmit.

Nem sokkal később megérkeztünk a klubhoz és odasétáltunk a bejárathoz. Egy lépcsőn kellett lemenni, így juthattunk be. Leérve egy nagy tánc tér tárult elénk, ami tele volt táncoló emberekkel. Már most sokan voltak, később pedig még többen lesznek. Messziről ki lehetett szúrni a részeg, beszívott állatokat, őket biztos nagyban el fogom kerülni. Majd odamentünk a pulthoz a tömegen átvergődve. Leültünk egy-egy székre és ittunk pár felest a jobb kedv reményében. A pia mikor elkezdett hatni egyre oldottabb és gátlástalanabb lettem, de teljes mértékben tudtam magamról.

- Sziasztok lányok! - jött ide egy magas jó képű srác.

Hangja mély volt és rekedtes, igazán sexy. Szemei zölden izzottak még a sötétben is. Haja göndören állt. Teste tele volt tetkókkal, amit fokozott izmos karja.

Booklyn-nal mosolyogva visszaköszöntünk neki, ő pedig meghívott minket egy italra. Kedvesen bemutatkozott, megtudtam, hogy Harry a neve. Közvetlen volt velünk néha elejtett egy-egy viccet, amin jót nevettünk. Nem volt az a bunkó paraszt - pedig az sütött róla - teljesen normálisan viselkedett. Párszor rám nézett az elbűvölő mosolyával és többször dicsért meg, milyen szép is vagyok. Majd elhívott táncolni. Persze, hogy bele mentem, hülye lettem volna visszautasítani. Egy kicsit bementünk a tömegbe és elkezdtünk mozogni a zenére. Egymás előtt táncoltunk, nem értünk a másikhoz, meg volt köztünk az a bizonyos távolság. Viszont mikor lassabb zene következett, megölelt. Éreztem, ahogy izmos karjai ráfonódtak a derekamra. Jól esett az ölelés, biztonság érzetet adott. Olyan volt, mintha védeni szeretett volna minden bántódástól, ami engem érhet. De ezt nem tudta megtenni, mivel itt volt Ő, aki a legnagyobb fájdalmat tudja nekem okozni, akár egy szavával is. Jobban nézett ki, mint bárki. Valahogy mindig kitűnt a tömegből. Más volt, mint a többiek. Több volt, mint ők. Látványa viszont elkeserített, hogy nem velem van, de boldog is voltam egybe, hogy végre láthattam. Egy pillanat alatt elment a kedvem mindentől és azt kívántam bárcsak otthon lennék és a macimat szorongatva álmodnék valami szépet... Vele...

- Bocs - néztem rá Harry-re bűnbánóan és otthagytam.

Utam a női mosdóba vezetett, de már közben - magam se tudom miért - csordultak ki egymás után a könnycseppek a szememből. A mosdóba érve egyből beültem az egyik wc-be.

Egy érzelmi ronccsá tettem saját magam. Hagytam, hogy a szívembe lopja magát Nathan. Pedig tudhattam volna, hogy ez lesz a vége. Szeretem őt, már akkor szerettem mikor a kocka barátom volt. De nem akarom szeretni, kiakarom irtani a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett. Szinte szégyelltem magam, hogy Nathan annyira fontossá vált, hogy nélküle semminek éreztem magam. Soha senki nem fogja megérteni, hogy ez mennyire fájt. Úgy éreztem reménytelen, mintha semmi sem menthetett volna meg. Valódi érzelmeim vannak iránta, nem taszíthatom le csak úgy őket egy mély, sötét verembe, reménykedve, hogy elmúlnak. Együtt kell élnem velük, ami nem tudom meddig fog sikerülni. De ezt nem mutathatom senkinek, akkor tudnák az emberek a gyenge pontom és én ezt nem akarom.

Felálltam a wc-ről és kimentem. A tükör előtt próbáltam rendbe szedni magam, ami fogjuk rá sikerült. De a szemem még mindig vérben állt és olykor-olykor kicsordult egy könnycsepp is belőle. Nem vagyok olyan erős, hogy egyik pillanatról a másikra eltudjam rejteni az érzéseimet. 

A női mosdót elhagyva sietős léptekkel haladtam a bejárat felé. Nem szerettem volna Harry-vel összefutni. Nem volt kedvem magyarázkodni neki. A dolgok amik most történtek nem rá tartozott. Ez az én személyes vívódásom. A klubból kiérve egyből az fogadott, hogy Nathan smárol egy számomra idegen lánnyal. Viszont furcsa volt, hogy nyitva volt a szeme és mélyen az enyémeimbe nézett. Azt olvastam ki, hogy szánalmasnak tart és egy aprónyi érzelem nem volt benne. Nem maradtam ott, hogy tovább szenvedjek, inkább hazafelé vettem az irányt. 

Tudom, hogy lehettem volna a lány helyében és még mindig a közelembe tudhatnám, de akkor továbbra is kihasználna. És később rosszabb lett volna, ha ez történik, mert akkor még jobban beleszerettem volna. Nem tudok rájönni, hogy bírt ennyire megfogni, nem tudom kiverni a fejemből. Minden gondolatom róla szól, mikor én ezt nem akartam.

A sötétben sétálva szemet szúrt egy ház, amit már az utca végéről látni lehetett. Rácsos vas kerítése több méter magas volt. A korom sötétben - mivel előtte nem volt világítás se - csak a rozoga faház körvonalát lehetett kivenni. Az ablakok pedig be voltak deszkázva. Nem hiszem el, hogy nem tűnt fel ez a ház eddig, pedig sokszor jártam már erre és igazán figyelem felkeltő is.

Gyors léptekkel mentem el mellette, mert nagyon megrémisztett. Elhaladva hideg szellő csapott meg. Még a madarak is elhalkultak. Kihalt az egész utca, csak én voltam itt.