The Dark of Past, Episode 13: Engedd el!

Sziasztok! :P
Mint általában időben hoztam ma is a részt :) Nagyon köszönöm az előző részhez a kommenteket, tényleg jól estek :D 
Írtátok páran, hogy tetszik Nathan személyisége, csak annyit erről, hogy ez magától alakult ki ilyenné. Mikor elkezdtem írni a blogot még nem tudtam teljesen, hogy milyen is lesz, de a végén ez sült ki belőle. Be kell valljam, hogy nekem is nagyon tetszik :D
Ugyanez volt annak a személyiségével, aki Sathan-t (Sky+Nath) ijesztgeti, bántja...nem is tudom, hogy fogalmazzak. A további részekből ki fog derülni, hogy eléggé dilis lett, kiszámíthatatlan és egy kicsit örült. De rájöttem, hogy ez így jó, mert e nélkül máshogy alakultak volna a történések :D
Szóval csak olvassátok a részt és ha összejön 5 komi akkor 2 nap múlva rakom fel a részt :D De ha nem akkor 3 napot kell várnotok :P



Kint igazán sötét volt, mintha direkt égtek volna ki a lámpák. Bármerre is kaptam a fejem az égadta világon nem volt semmi más csak növények. Az illetőt, mintha a Föld nyelte volna el. Túl lassú voltam, gyorsabban kellett volna kijönnöm és akkor talán elkaptam volna. Kibaszottul nem élveztem a hülye játékát, bárcsak tudnám, mit akart ezzel elérni.

A fülemet egy hangos sikoly csapta meg. Az övé volt. Így még nem hallottam őt, hangja sértette a fülemet. Félt és tőlem várta a segítséget, tudtam, mert éreztem.

Berohantam a házba és próbáltam feloltani a villanyt. Nem volt áram, már megint. Nem törődve ezzel kerestem Sky-t. Egy magas alak tornyosult, apró termete fölé. A fején maszk volt, titokba tartva ezzel kilétét. Kezével, az Ő száját tapasztotta be, így nem bírt kiadni egy hangot se, könnyei patakokban folytak és könyörgött nekem, hogy szabadítsam meg a karjai közül. Felbőszített a tudat, hogy valaki ártani akart neki. Soha nem bántott senkit, túl kedves, amit én is ki szoktam használni.

- Engedd el! - közelítettem feléjük. 

Nem értettem tettét mikor nekem lökte Sky-t és elfutott. Elmenekült előlem, mint egy gyáva alak. Skylar zokogott karjaimban és néha meg-megremegett. Ezért szorosabban öleltem, jelezve, hogy én bármitől megvédem, nem kell tovább aggódnia. Mikor visszajött az áram Sky kibontakozott ölelésemből és a mosdó felé vette az irányt. Gondolom szerette volna rendbe tenni magát. Rám is rám férne. Segítenie kell majd kiszedni a szilánkokat a kezemből.

- Minden rendben? - jött be Jade és zárta be a bejárati ajtót.

- Persze. Menj fel a szobádba és zárkózz be - próbáltam kedves lenni.

Jade bólintott egy aprót és azt tette, amit mondtam. Majd a mosdó felé vettem az irányt.

- Sky! - kopogtam be az ajtón. - Bemehetek? - kérdeztem meg illedelmesen, de már nyitottam be.

Sky háttal állt nekem. A tükörből láttam, amint egy seb éktelenkedett tökéletes pofiján. Valószínűleg egy kés okozta, a vágásból ítélve. Amikor tudatosult bennem, hogy mit tett vele az az elme háborodott, olyan szinten haragudtam magamra, hogy azt szavakkal nem lehetett leírni.

- Ez az én hibám! - fúródott bele az öklöm a csempébe.

Miattam van ez az egész! Mi a fasznak mentem ki? Bent kellett volna maradnom és vigyázni rá. Utána kellett volna mennem, el kellett volna kapnom! Meg kellett volna tudnom ki ő, aztán meg kellett volna kínoznom, végül átjuttatni a túlvilágra.

Majd az ő vékony keze fonódott derekam köré és hajtotta fejét hátamra. Közelsége megnyugvást hozott háborgó indulatomra.

- Sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni - hibáztattam saját magamat.

Egy mozdulattal maga felé fordított. A szememet az övéibe fúrtam, míg végigsimított arcélemen.

- Nem igaz, te mindent megtettél - hajolt közelebb hozzám.

Annyira, hogy ajkunk már majdnem összeért. Számat rátapasztottam az övére. Szenvedélyesen csókoltam és úgy magával ragadtak az érzések hullámai, hogy egy kis időre mindenről megfeledkeztem. Arról, hogy hol vagyok, mennyi az idő, mi történt előbb... Sky kezét a vállamra csúsztatta és a nyakam köré fonta. Ezáltal még közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor elváltak ajkaink, nyomott még egy apró puszit a számra és hozzám bújt.

Július 21. (szombat)

Már vagy egy órája lefeküdtem aludni, de csak fetrengtem az ágyban. Egy folytában kattogott az agyam és nem jött álom a szememre. Az idő is későre járhatott már... Az éjjeli szekrényemen lévő telefonom zúgásba kezdett. Felültem az ágyban és magamhoz vettem. Sky neve virított a kijelzőn. Azt hittem már alszik. Nem tudtam, mit akarhatott ilyenkor. Reméltem nincs semmi baj.

- Szia! - vettem fel.

Választ nem kaptam... De fura háttér zajok szűrődtek át.

- Hallikah... Tényleg felhívtam. Jaj! Nem akartam. Hülye telefon - majd recsegés-ropogás és bomlott a vonal.

Ez most mi akart lenni? - gondolkoztam el. Említett valami olyat, hogy talán felmegy bulizni, de azt nem, hogy be is rugik. Tuti ivott, hallatszódott a hangján. Magamból kiindulva most ilyen helyzetben kihasználnám. Főleg, ha megint valami szexi ruhadarab van rajta. Azt hiszem, szüksége van rám. Úgyse tudnék ezek után aludni. Kikeltem az ágyból és próbáltam elég jó összeállítást választani, hogy tetszek neki. A kócos hajamra fekete sapit húztam. Izmos felső testemre egy szimpla fekete póló tapadt. Vékony, szálkás lábaimhoz fekete ülepes nadrág simult és a kihagyhatatlan bakancsomat húztam fel utoljára. A tükörből megnézve magam összességében jól néztem ki, de a kezem gusztustalan látványt nyújtott. Az üveg szilánkok okozta sebek pirosodó hegeket hagytak maguk után és ahol mélyebben vésődtek bele ott még látványosabb volt a bőr felületem. A szekrény aljáról előkutattam a fekete fáslim és bekötöttem a kezem. Már is jobban néztem ki, nem gondoltam volna, hogy a fásli öltöztet. Ezáltal az amúgy is rossz fiús kinézetem még jobban azzá vált. 

Az asztalról felkaptam a kulcsokat és siettem le a lépcsőn. Bementem a garázsba és a motoromon ülve elindultam. Nem telt sok időbe már ott is voltam és a szórakozóhelytől nem messze leparkoltam. Majd elindultam. A kezeimet hanyagul mozgattam magam mellett és laza léptekkel haladtam előre. A csajok tekintete szinte lyukat égetett hátamba. Nézhetnek, folyhat utánam a nyáluk, de egyikőjük se éri el a szintem. Amúgy se csalnám meg Sky-t, úgy érzem, valahogy nem menne... Hogy bírtam ilyet gondolni? - futott át az agyamon még egyszer a mondat. Majd a fejemet rázva próbáltam kiverni ezt. Mikor leértem a szememmel egyből őt kerestem. 

Könnyű volt megtalálni, hiszen a kiéhezett vadbarmok körülötte és a barátnői körül sündörögtek. Háttal állt nekem és az édes ki popsikáját rázta. Rakott miniszoknyája ide-oda libbent, ha egy centivel rövidebb lenne fogadni, mernék, hogy meglátnám alatta milyen kis szexi fehérneműt visel. Rózsaszín pánt nélküli topját tánc közben húzogatta feljebb nehogy véletlenül többet mutasson a kelleténél. Haja lófarokba volt összefogva védtelenül hagyva nyakát. Szívesen megkóstolnám bőrének ízét. Lapos balerina cipője pedig megengedte, hogy majd szorosan karjaim közé zárjam. Az alsó ajkamat beszívva bámbultam el rá, míg észre nem vettem, hogy egy csirke szárnyas, buzis pólós, full cap-es ratyi közeledett felé. 

A tömegen átlökdösve magam jutottam el hozzá. A kis pávát egy mozdulattal félre söpörtem az útból. Mindkét kezem Sky csípőjére helyeztem és a hasánál összekulcsoltam ujjaimat, majd egy lágy csókot nyomtam nyakára. Érintésemre összerezzent és abbahagyta a táncolást, az én bánatomra. Megfordult ölelésemben és mikor meglátott egyből a nyakamba ugrott. Nehézkes volt megtartanom az egyensúlyom, mert váratlanul ért tette. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog örülni nekem. Beszippantva édes illatát, az alkohol szagát nem is lehetett érezni. Nem hiszem, hogy sokat ivott max egy kicsit becsiccsentet.

- Most itt hagylak a csajokkal, ha valami baj van, csörögj! - nyomtam egy puszit puha arcára.

Mosolyogva bólintott és kifelé vettem az irányt. A szórakozóhelytől nem messze megálltam és előhúztam egy szál cigit, majd rágyújtottam. Hirtelen a semmiből feltűnt Luke és jól hátba veregetett.

- Ráérsz, lenne egy kis meló?! - tette át a karját a vállamon és elindultunk előre.