The Dark of Past, Episode 8: Hiányoztál!

Sziasztok!  :D

Eljött egy olyan rész is ahol a a nagy Nathan Sykes egy kis érzelmet fog mutatni. Ez az első ilyen 'cukibb' részem, de lesz ennél sokkal, de sokkal cukibb is, mert az igazat megvallva én már ott tartok, hogy együtt vannak... stb 

Jó olvasást a részhez és ne felejtsétek a komikat <3

Majd egy meleg kezet éreztem karomon, ami egy mozdulattal maga felé fordított. Nem akartam ránézni, túlságosan is megalázó volt ez számomra. Pihe ujjai az arcomra fonódtak és kényszerítettek arra, hogy ráemeljem tekintetem. Könnyes szeméből aggodalom szűrődött, sajnált engem. Én meg pont ezt nem akartam. Nem kellett a sajnálata. Ezért összeszedtem minden erőmet és tovább sétáltam, de ő ezt nem hagyta annyiban. Segített nekem egészen hazáig. Segített felmenni a lépcsőn és befeküdni az ágyba. Majd kiment a szobából. A fájdalom megint belém hasított. Az egész testemet rázta a hideg és verejtékeztem... Majd mikor visszajött leült mellém az ágyra. Elnéztem a másik irányba, nem akartam még egyszer látni azt a tekintetet. Megragadta a pólómat és egy mozdulattal széjjel szakította.

- Ezt más helyzetben élvezném - mondtam mosolyogva a végén.

- Fogd be! - hallottam a hangján, hogy a könnyeivel küszködik.

Nem gondoltam volna, hogy egy árva könnycseppet is fog ejteni értem. Nem tudom miért, de ez jól esett. Talán mégis lenne ezen a világon olyan ember, akinek hiányoznék.

Majd nyílt a szobám ajtaja, egyből odakaptam a fejem. Anyám lépett be. Mióta ideköltöztünk soha nem volt bent nálam, de meg is értem. Rám se hederített csak leült Sky helyére és egyből egy szurit adott nekem. Nem is értettem miért segített rajtam, simán hagyhatott volna meghalni. 

Skylar pedig az ölébe rakta a fejem. Kiszolgáltatotnak és gyengének éreztem magam. Anyám meg neki látott ellátni, a fájdalom csillapító miatt nem éreztem semmit. Közben Sky törölgette a homlokomat és simogatta az arcomat nyugtatás képpen.

- Még mindig azt akarod, hogy felejtselek el? - kérdeztem alig hallhatóan.

- Ezt ne most - adott egy puszit a homlokomra.

Mosolyra húzódott a szám, mivel megkaptam a válaszom. Tudom, hogy bunkó voltam és tárgyként kezeltem, de rájöttem, hogy hiba volt. Nem ezt érdemelte volna, ő túl kedves, aranyos és törékeny. Én meg teljesen az ellentéte vagyok: tahó, köcsög, barom. De az ellentétek mindig is vonzották egymást. Ő éreztette velem először, milyen az, ha hiányzik valaki és nem szeretném sokszor átélni ezentúl a hiányát. De nem akarok beleszeretni. Azt hiszem, ha szeretsz valakit és ő is viszont szeret, az borzasztó sebezhetővé tesz. Mert tudják mivel bánthatnak meg úgy, mint senki más. Viszont úgy gondolom, hogy most újra találkoztunk az egy jel volt, hogy lépnem kéne...

Mire a gondolat menetem végére értem anya már végzett. A sebem pedig már le volt ragasztva. Miközben ment ki, Sky megköszönte helyettem is, amit tett.

- Lenne egy kérésem. Aludj velem - mondtam és egy puszit nyomtam meztelen combjára.

- Még meggondolom - mondta és a fejem óvatosan a párnára helyezte.

Felállt mellőlem és a popsiját riszálva szekrényemhez ment. Egy ideig válogatott, majd kivett egy pólót a sok közül és kiment. Tehát mellettem fog aludni. Nem is emlékszem mikor keltem utoljára úgy nő mellett, hogy előtte nem töltöttünk el csodálatos órákat. Azt hiszem most nem fogom elrontani semmivel se, mozogni is alig bírtam. Reménykedek ad még egy esélyt és előről tudjuk kezdeni az egész kapcsolatunkat. 

Majd mikor Sky visszajött a fürdésből leoltotta a villanyt és befeküdt mellém jó szorosan. A kezem a derekára csúsztattam és amennyire csak tudtam közel húztam magamhoz. Testünk szorosan egymás mellett pihent.

- Hiányoztál! - simítottam végig az oldalán.

Majd gyönyörű szemeibe néztem. Majd le ajkaira. Közelítettem felé míg szánk össze nem ért. Nem olyan csók volt, mint ezelőtt. Nem az az éhes, vágyakozó, kétségbe esett. Nem hasonlított egyetlen egyre sem életemben. Olyan lágy volt, mint egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze megérintette a nyakamat, a hüvelykujja az állkapcsom alatti bőrhöz simult. Nem azt mondta az érintés: több kell. Azt mondta: ezt akarom.

Csókunk után Sky ráhajtotta a fejét a mellkasomra és így merültem el az álmok szigetében.

Július 13. (péntek)

Három órás autó út után jutottunk el ide, a szüleim nyaralójához. Gondoltuk ránk fér egy kis kikapcsolódás. Pár haverral jöttem. Sky is itt van... Szerdán mikor felkeltem nem feküdt mellettem, szóval azóta nem is beszéltünk. De majd most lesz rá alkalmunk. A faház 2 emeletes volt, jó pár hálóval. A bejárati ajtónál van terasz, ahol megszoktam húzni magam, ha túl meleg van vagy épp esik az eső. A helyhez egy móló is kapcsolódott, ahol jókat lehet szórakozni. A házat erdő veszi körül, ami este egy kicsit rémisztő tud lenni.

Sétáltam a bejárati ajtó felé. Kivettem a kulcsokat a zsebemből. Beledugtam a zárba és fordítottam párat. Az utam egyenesen a hálómba vezetett. A sport táskámat ledobtam az ágyamra és kimentem az erkélyre. Muszáj volt elszívnom egy szál cigit. Itt minden a régi maradt, csak én változtam. Minden ugyanúgy a helyén volt, mint évekkel ezelőtt, mikor utoljára itt jártam. A kilátásra is tökéletesen emlékszem, emlékszem mennyit baromkodtunk itt Matt-el, ami már soha többet nem fog bekövetkezni, valószínűleg miattam. Túl sokat változtam, már nem hasonlítok a régi önmagamra, soha többet nem tudok lenni 'anyuci pici fia'. Nem menne... Majd elhúzódott az erkély ajtóm...

- Jössz le? - kérdezte mosolyogva Sky.

Az apró termetével előttem állt egy szál bikiniben. Egy szimpla, pánt nélküli volt rajta, de tökéletesen illett hozzá, tükrözte saját magát. A kezemben lévő cigit elnyomtam és Sky után vettem az irányt - útközben lekaptam magamról a felsőm. A tekintetem csak a popsiját vizslatta, olyan tetszetősen riszált előttem. A lépcsőn lemenve azon gondolkoztam milyen egyszerű lenne megszabadítani a felső résztől. Csak egy húzás és a parányi anyag a földön landolna... Meg is tettem, csak egy mozdulatomba tellett. Majd gyors lerobogtam mellette a lépcsőn. Az ajtóban megálltam és mosolyogva megfordultam. Sky durcás fejjel fogta kézre melleit, amit az anyag takart miközben szemei szikrákat szórtak.

- Te bunkó paraszt! - mondta a lépcsőn lejőve.

A kijelentésén csak mosolyogni tudtam, hisz igaza van. Ilyen vagyok, de mégis bejövök neki.

- Gyere, bekötöm! - mondtam kedvesen.

Sky nagy nehezen rávette magát és idejött. Pár másodperc alatt vissza is kötöttem neki. Majd egy mozdulattal vállamra kaptam pehely könnyű súlyát és elindultam kifele. Sky ütötte a hátamat, rúgkapált és kérte, hogy tegyem le, de én figyelmen kívül hagytam, csak mentem egyenesen előre.

- Nathan, létszi ne, ne, ne... - de mire kimondta már a vízben landolt.

Pár másodperc múlva már a víz felszínén is volt. A haját hátra dobta és mintha ilyenkor lelassult volna az idő jobban szem ügyre tudtam venni. Igazán sexy látványt nyújtott. Majd megsértődve kimászott.

- Ha most nem lenne az ott - mutatott a sebemre. - Már rég a vízben lennél - mondta durcásan és elviharzott mellettem majdnem fellökve.