The Dark of Past, Episode 9: Látod, ezért vagy egyedül, még mindig

Sziasztok!: )Megint csak hálálkodni tudok a sok-sok oldalmegtekintés miatt és a +1 feliratkó miatt. Köszönöm szépen!: DAzt hiszem ez az eddigi leghosszabb részem, igaz nem történik benne sok minden. Nem lett a legjobb, de ilyen fajta fejezet még nem volt.Ha összehoztok nekem 5db komit akkor két nap múlva hozom a kövit: ) Ha nem sikerül akkor  szokásosan 3 nap múlva: P

- Ha most nem lenne az ott - mutatott a sebemre. - Már rég a vízben lennél - mondta durcásan és elviharzott mellettem majdnem fellökve.

***

Az unalmas órák után mondtam Sky-nak, hogy elmehetnénk sétálni. Felmentünk az emeletre és összeszedett magának pár dolgot, amit a kicsi oldal táskájába helyezett. Miután végzett lementünk a lépcsőn. A házban sötétség uralkodott, csak az ablakokon beszűrődő fény segítségével tudtam tájékozódni. Magamra kaptam a sport cipőmet, mikor Sky forró testével nekem ütközött.

- Bocsi - szinte már suttogta.

Keze mellkasomon pihent. Testünk teljesen összesimult. Olyan érzés volt, mintha egy pillanatra megállt volna az idő... Lenéztem ajkaira, amit rózsaszín rúzsa fedett. Teltek és hívogatóak voltak. Egyre közelebb és közelebb hajoltam hozzá, szüntetve a köztünk lévő távolságot. Majd hirtelen észhez kaptam. 'Mi a faszt csinálok?' Egyből felegyenesedtem és kifelé vettem az irányt. Csak mentem előre és egy idő után ébredtem rá arra, hogy az utam az erdőbe vezetett.

- Nath, mi a baj? - érintette meg Sky a vállamat.

- Semmi - mondtam és mentem tovább a kitaposott ösvényen.

Sky némán sétált mögöttem, néha rálépve egy-egy száraz gallyra. Csak a Hold fénye világította meg egy kicsit az erdőt. Egy méteres körzetben láttam magam előtt, utána mély sötétség volt... Éreztem, hogy pár ág végig is húzódott fedetlen karomon felsértve a bőröm... Csodálkoztam, hogy Sky nem félt. Csak is akkor szólt hozzám mikor be szerette volna kötni a cipőjét. Leült egy kidőlt fára és megtette. Majd odahívott magához. Két kezét a vállamra tette és egy mozdulattal felállt a fára. A hold fénye felfedte az apró hibákat az arcán, de így is gyönyörű volt. Tengerkék íriszei csillogtak, ahogy a szemembe nézett. A csodálatos mosoly miatt az arcán megjelentek a cuki kis gödröcskéi. A bámulása viszont egy idő után már kezdett zavaróvá válni számomra.

- Mi van? - kérdeztem meg enyhén bunkó hangnemben

Sky még közelebb húzott magához és a fülembe suttogta:

- Látod, ezért vagy egyedül, még mindig - fonta át karját a nyakamon és megölelt.

A mondata után dühös lettem, mert részben igaza volt. Sokszor azt kívánom, bár én irányíthatnám a démonjaimat ahelyett, hogy a démonok irányítanak engem. Elvesztem. Magányos vagyok, már egy ideje.

Sky fölé hajoltam és megcsókoltam. Olyan volt ez a csók, mint a pirosan lepergő szeptemberi falevél. Az este enyhe árnyai lopóztak az erdőbe és a fáradt csöndbe nem vegyült semmi nesz, csak olykor-olykor egy ág reccsenés zöreje s egy csók csattanása.

- Nem hiszem, hogy egyedül vagyok - mondtam és rákacsintottam.

A kezem a derekára csúsztattam és unszoltam, hogy jöjjön le. Sky pedig egy mozdulattal leugrott. Majd mentünk tovább az ösvényen, mikor egy ötlet pattant ki a fejemből...

- Te is hallottad? - álltam meg.

- Mit? - kérdezte kicsit ijedten.

Már most ráhoztam a frászt. Pedig még csak most kezdtem el a szívatásom. Bármennyire is vicces volt ez, kifelé nem mutathattam...

- Gyere - fogtam meg a csuklóját és elkezdtünk futni.

Az igazat megvallva nem tudom merre tartottunk, már rég letértünk az ösvényről is, de mi csak mentünk előre. Kíváncsi voltam Sky, hogy fog reagálni, ha kiderül, hogy átvertem. Sok jóra nem számítottam, de innen már nem volt visszaút. Majd egy nagyobb fa mögött meghúztuk magunkat. Sky háttal állt neki, én pedig a jobb kezemmel támaszkodtam. Már megint szorosan hozzá simulva álltam. Nem, mintha zavart volna...

- Sky! Nem tudom hol vagyunk! - suttogtam.

Arca rémültté vált és már szólásra is nyitotta a száját, de nem akartam, hogy mondjon bármit is.

- Sssh - tettem a mutatóujjam a szája elé.

Óvatosan kinéztem a fa mögül. Rajtunk kívül nem volt itt senki se. Csak nagyon sok fa. Nem hiszem, hogy bárki is járkálna az erdőben ilyenkor.

- Mit látsz? - rángatta meg a pólómat.

A szemébe néztem, majd tátogtam, hogy "futás" és elindultunk. Valószínűleg már jó messze lehetünk a háztól, sok időbe fog telni mire visszamegyünk. Olykor-olykor hátra pillantottam Sky-ra, mégis hogy viseli ezt az egészet, mikor egy testbe ütköztem. Egyből megálltam. Sky felsikított az ijedtségtől és egyből patakokban kezdett el folyni a könnye. Hirtelen elmosolyodtam ezen és magamhoz öleltem.

- Nyugi, nincs semmi baj - öleltem magamhoz egy kicsit szorosabban.

Ez jobban jött ki, mint reméltem. Szegény azt hitte, hogy annak mentünk neki, aki üldözött minket. Pedig csak egy helybeli idősebb férfi volt az. Közelebbről megnézve nem volt valami szép látvány. Gusztustalanul nézett ki.

- Mit csinálnak maguk itt ilyenkor? - kérdezte meg.

- Eltévedtünk. Nem tudja, hogyan jutunk ki a föld útra? - kértem útba igazítást miközben Sky-t néztem.

Már egy fokkal nyugodtabb volt, de még mindig szorosan ölelt. Azt hiszem biztonságban érezte magát a karjaimban. Érezhette is, mert tudja, soha nem hagynám, hogy baja essen.

Majd a pasas elmagyarázta, hogyan jutunk el a föld úthoz. Ahogy gondoltam, jó messze vagyunk. Lassan pirkadni fog mire hazaérünk.

- Látom rátok ijesztettem. Nem akartam, főleg rád nem - nézett rá Sky-ra kiéhezve.

Gondolhattam volna, hogy majd valamit szeretne. De remélem ezt ő se gondolta komolyan. Nézzen magára először... Sky pedig egy mozdulattal mögém lépett.

- Zavard el! - suttogta.

Ha ezt kéri. Legalább el tudom mondani neki a véleményem. Nem ígérem, hogy kedves leszek, sose voltam erről híres.

- Ide figyelj te dagadt disznó! Húzzál már a jó büdös kurva dolgodra és ne nézzél rá többet, mert kivájom a szemed. Vonszold el a hájas seggedet minél messzebbre. Egy percet kapsz, utána az életedért fogsz könyörögni - vetettem rá gyilkos pillantást.

Egyből elkezdett futni teljes erejéből hátra se nézve. Tudtam, hogy rá hoztam a frászt, de megérdemelte. Most legalább mozogott is egy kicsit. Majd visszafordultam Sky-hoz és elindultunk. A föld úthoz jó tíz perc alatt értünk és innen még egy óra mire visszaérünk a házhoz.

- Ne borulj ki, de senki se volt az erdőben, csak szívóztam - próbáltam komolyan mondani, de a végét elnevettem.

- Kurva rossz vicc volt. Akkora egy tuskó vagy! Mégis hogy tehetted ezt? - emelte feljebb a hangját.

- Nem tudom, spontán jött - rándítottam vállat.

- Szánalmas vagy - vette sietősebbre a tempóját.

A hangjából ítélve megsértődött rám. Igaz én jót szórakoztam rajta, de valószínűleg ő nem. Egy kicsit meg is ijesztett a tudat, hogy milyen lesz mellette aludni. Lehet, hogy még kidob a saját szobámból, de ezt úgyse hagynám... Az út némán telt, rám se nézett csak gyors léptekkel trappolt egyenesen. A házba érve hangosan csukta be maga mögött a háló ajtaját. Hanyagul rúgtam le magamról a cipőm és azon agyaltam, hogy engesztelhetném ki...

- Mi van már megint mosoly szünet van az asszonnyal? - kérdezte Luke a konyhából kijőve.

- Jah - indultam el a lépcsőn fel.

- Szívás barátom - biggyesztette le alsó ajkát és ellepte a nappali.

De még mekkora szívás. Ki tudja mit fog velem csinálni, bármit kinézek belőle. Majd mikor felértem bementem a szobámba. Teljes sötétség volt, még az ablakoknál is el voltak húzva a függönyök. Egyesével kaptam le magamról a ruhadarabokat míg csak egy bokszer maradt rajtam. Kitapogattam az ágy helyét és lefeküdtem. Sky mellettem volt és a takarót kisajátította, de nekem is kell belőle... Így közelebb csusszantam hozzá. Bal kezemmel óvatosan a takaró alá nyúltam. Egyből megéreztem a meleget. Kezem forró bőréhez ért és átöleltem. De ő egyből ellökte onnan és szó szerint arrébb rugdosott. Ezzel nem ért el semmit... Újra mellé férkőztem magam és újra megöleltem. Most hagyta magát... De viszont zavart, hogy fel van öltözve... Biztos számára is kényelmetlen így. A kezem lassan lekalandozott nadrágjához és egy mozdulattal kigomboltam az egyik gombot. Sky rácsapott a kezemre, jelezve, hogy álljak le. Tudhatná, hogy nem fáj ha bánt, én inkább élvezem. Majd tovább gomboltam.

- Hagyjál már! - mondta nyafogva és apró keze közé zárta az enyémet.

- Nem akarok semmit, csak zavar, hogy ruhában vagy - gomboltam ki az utolsót.

Sky hirtelen kiszállt az ágyból és hallottam, amint megszabadult ruhadarabjaitól. Ilyenkor átkoztam azt, hogy a függönyök el voltak húzva és semmit nem láttam. Majd Sky visszafeküdt mellém. El se hiszem, hogy végre aludhatok. Egy fokkal szorosabban öleltem magamhoz és így próbáltam elaludni, de...

- Ne lihegj már a fülembe - könyökölt bele az oldalamba.

Nem hiszem el... Csak aludni szeretnék... Nekem meg egyből reflexből erősebb lett a szorításom.

- Ne nyafogj! - szűrtem ki a fogaim közül és végre az álmok világába kerültem.