The Dark of Past, Episode 16: Vajon ki lehet ez az őrült?

Látszott rajta, pontosan tudta, mit akart, és azt is, hogyan érheti el. Mikor hirtelen a szobám ajtaján hangos, ütemes és határozott ütések hallatszódtak. Sky ijedtében megdermedt. Széjjelváltunk, mikor az ajtóm kinyitódott. Nem láttam senkit, csak egy fehér Convers cipőt, ami futásnak eredt. A faszt szórakozzon velünk valaki. Ezt látva egyből utána eredtem, egészen a bejárati ajtóig jutottam. A kertünkben széjjelnéztem, de egy árva lékek se volt itt. Mintha a föld nyelte volna el. Nagyon elegem volt, hogy valaki a hülyéjét járatja velünk egy ideje. Viszont egy kicsit aggasztott, hogyan is jött be a házba. Az ajtót jól bezártam magam után és visszamentem a szobámba. Sky az ágyamon ült és várt rám.

- Nem tudom ki volt, de eskü széjjel fogom verni - ezzel a mondatommal zártam be szobám ajtaját.

Szorosan Sky mellé ültem, hogy a biztonságot nyújtó karjaimba zárjam.

- Soha nem hagyom, hogy bárki bántson!  - húztam az ölembe.

Július 24. (kedd)

Nem hiszek a szerelemben. Szerelem... csak egy röpke szó. Elég mozdítani a számat, sze-re-lem és már el is szállt. De ha nem mondom ki, beköltözik a szívembe és akkor a neve is megváltozik. Fájdalom lesz. Szájon szerelem, szívben fájdalom.  Én nem akarok fájdalmat. Nekem a szerelem csak egy szó marad. Soha nem érhet el a szívemig, soha! Mert párban élni nehéz. El kell köteleződni, áldozatot kell hozni, de ha a megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem lesz hosszú egy kapcsolat. De ha végre megtaláljuk azt, ami hiányzott az életünkből, úgy becsüljük, mintha még ebben a pillanatban el is veszítenénk. Hogy ezután ez a pillanat milyen hosszúra nyúlik, az már nem feltétlenül rajtunk áll.

Manapság nagyon boldog vagyok, mert úgy érzem, tartozok valahova, egy közösségbe. Ezért nem vagyok egyedül, mert mar vannak barátaim. Nagyon jól érzem magam a bőrömbe, lehet Sky miatt. Büszke vagyok magamra, hogy megszereztem őt és hogy a barátnőmnek mondhatom. Most is vele lennék, de nincs itthon, mivel nyaralni ment a családjával. Napokra hagyott itt engem, egyedül. Nélküle olyan unalmas minden, nincs, ki lefoglaljon. És persze hiányzik is, de kibírom valahogy.

Épp most érkeztem meg ahhoz a házhoz, amit napokkal ezelőtt kinéztem, hogy nem ártana egy kis betakarítás. Remélem lesz valami értékes cucc, amit el tudok adni elég sok léért. A ház elhagyatottnak tűnt, mivel semmilyen mozgást nem érzékeltem. Egy öreg faház, melynek ablakai bedeszkázva voltak. Teljesen olyan feelingje volt, mint egy kísértetlaknak. Lassan settenkedtem a házhoz, próbáltam észrevétlen maradni. Mikor odaértem a kissé magas vaskerítéshez, felmásztam rá és a tetejéről leugrottam, egyenesen a kertbe, ahol a fű kissé burjánzott. Gyors a bejárathoz siettem és tolvajkulccsal kinyitottam a zárat. Belül a házban sötét volt, épp csak annyi világosság, amennyit a Hold fénye adott a bedeszkázott ablakokon keresztül. Ahhoz képest, hogy lakatlan a ház egyáltalán nem volt dohos szag. Előhalásztam a zsákomból a zseblámpát, bekapcsoltam és a helyiségben már csak félhomály uralkodott. Az előszobában voltam, hol elég tiszta padló és egy öreg ajtó fogadott. Az ajtóhoz léptem és a kinyitottam. Nyikorogva tárult ki, mint egy tipikus horror házban vagy egy horror filmben szokott. Valószínűleg a hallban lehettem, mert innen több ajtó is nyílt. Benyitottam az egyikbe, a nappaliba kerültem. A bútorokat átlátszó fólia fedte, hogy az idő múlása ne látszódjon meg rajta. A polcokon különféle tárgyak voltak több kiló porral fedve. Végig mentem a helyiségeken és minden, ami mozdítható volt és értékesnek tűnt bedobáltam az utazó táskába. Amikor végig jártam a ház összes zugát, már csak egy ajtó volt hátra. Oda is bementem, ez a pince volt sok régi kacattal. Itt is mindent elpakoltam, de nem tudtam mindent, mert már kevés hely volt táskámban. Épp elsétáltam egy szekrény előtt, amikor hirtelen huzatot éreztem. Egyből felkeltette érdeklődésemet, hisz ha huzat van, akkor biztos, valami rejtegetni valója volt az itt lakónak. Eltoltam szekrényt és kopogtatni kezdtem a falat. Igazam volt, mivel a fal üreges volt. Lehet, itt van az ex lakónak a vagyona vagy aranyrudak egy páncélszekrényben. Végig tapogattam az egész falat, de nem volt semmilyen titkos nyitója vagy bármi, amivel el lehetne mozdítani. Csak egy full egyenes részt találtam, ahol be volt mélyedve a fal. Ha jól emlékszem kell lennie itt egy feszítő vasnak, a jó előbb láttam egyet. Gyors érte mentem és a résbe raktam a végét. Minden erőmet beleadtam és szép lassan a mélyedés nagyobb es nagyobb lett. Különös volt, hogy a fal mögül vörös fény szűrődött ki, különös. Mikor már elég nagy lett a luk, hogy beférjek rajta, beléptem. Egy kisebb szobában voltam, ahol egy vörös színű lámpa égett és egy faltól-falig lógó madzagon, különböző képek lógtak rajta. Kinek lenne érdeke egy fényképelőhívó helyiséget létrehozni egy pincében?

Levettem egy képet és jól szemügyre vettem. Az állam esett le, mikor azt a képet tartottam kezembe. Ez nem régiben készült rólam és Sky-ról. Mi ez az egész? Ki a fasz követ minket? Gyors levettem egy másikat is, azon is mi voltunk. Sorban vettem le a képeket és mindegyiken én és Sky virítottunk. De legjobban az a kép vágta el nálam a biztosítékot, amin épp csókolózunk a hálószobámban. Ez a rohadék végig követte az egész kapcsolatunkat egy kibaszott fényképezőgéppel. Mindenhol jelen volt, ahol mi is... Szinte mindent tudhatott rólunk, még talán azt is, hogy mikor megyünk pisilni. Szánalmas, hogy valaki ezzel töltötte mindennapjait. Biztos nem volt jobb dolga. Vajon ki lehet ez az őrült? Az a baj, hogy fogalmam sincs. És különben is miért mi? Nem tudott volna valaki másra ráállni? De velem ezt nem csinálhatja tovább, senki se szórakozhat velem és a barátnőmmel. Meg fogja bánni, hogy pont minket választott ki áldozatául. Ha megtudom ki az, biztos nem hagyom az élők sorában. Meg fogom ölni lassú, fájdalmas halált hal majd. Kell a bizonyíték, így zsebre raktam egy pár fényképet. Ha el akarom kapni, akkor a legjobb, hogy megvárom, egyszer úgyis haza kell jönnie és én várni fogok rá. Ültem le a kanapéra és vártam, vártam a bosszúra, ami bármelyik pillanatban elkezdődhet. Ohh, hogy én mennyire hülye is vagyok. Biztos ő az, aki szórakozgatott velünk. Erre eddig, hogy nem gondoltam... Ha ez igaz, akkor még jobban meg fogja kapni a magáét, azt garantálom. Biztos valami kis suhanc kölyök lehet, aki megunta a kisautókkal való játszadozást. Mire jó az neki, hogy szegény Sky-ra a frászt hozza? Csak találgatni tudok, hogy ki lehet az a szemét, lehet, hogy ez az egész mind miattam van, a múltamból valami ellenségem próbál bosszút állni rajtam. Tuti ez lehet, mert Sky-ból nem tudok semmi ilyet kinézni. Mindössze csak pár percig ültem a kanapén, mikor fűst szag csapta meg orrom. Majd ropogást hallottam, a hang felé kaptam fejem és a konyha lángokban állt. Nem lehettem ennyire figyelmetlen, hogy ezt nem vettem észre. A tűz gyorsan terjedt, már a nappali felét ellepte. Gyors nyúlcipőre vettem az egészet és menekültem, mielőtt a szomszédok rám kenhették volna. A motoromra pattanva húztam el a csíkot.