The Dark of Past, Episode 17: Meglepetés!

Sziasztok! :D
Régen írtam már pár sort előre, de elég sok dolgom volt mostanában, így csak átnéztem a részeket és felraktam :D
Tényleg köszönöm nektek a sok oldalmegtekintést, a pipákat és a feliratkozókat is :D
Ez a rész nem nagyon megszokott ebben a blogomban, de Nathan is ember és neki is vannak érzései, amiket mélyen magában már rég érez, csak nehezen vallja be és nehezen mutatja ki. Ő nem igen a szavak emberek inkább cselekszik.
Szóval csak jó olvasást! :D És örülnék ha lenne pár komi:))


Július 29. (vasárnap)

Hirtelen ötletből ülök a vasútállomáson és várom, hogy Sky-ék megérkezzenek. Nem emlékszem, hogy mikor változott meg minden, csak éreztem, hogy megtörtént. Egy nap még legyőzhetetlen voltam, érintetlen, a következőben a szívem mintha a mellkasomon kívül vert volna, kitéve minden veszélynek. De ezt nem mondhattam el neki, mert nem vagyok jó az érzelmeim kifejezésében, ezért mindent bepalackozva tartok magamban. Viszont néha el akarom mondani valakinek, hogy mit érzek, de még mindig nem tudom, hogy mondjam el. Ezért csöndben maradok. Lehet, hülyén hangzik, de egy csöppnyi izgatottság férkőzött tudatomba. Alig vártam, hogy láthassam végre. Nagyon hiányzott már. Te jó Isten, nekem hiányzott egy lány... Tudatosult bennem, hogy nekem ez a csajszi fontos lett. Az unalmas napjaimat ő dobta föl. Az elmúlt időben rohadtul untam magam.

- Londoni gyors vonat érkezik a 2-es vágányra. A sínek mellett kérjük, vigyázzanak! - mondta a hangosbemondó.

Akkor mindjárt megérkeznek, remélem meglepődik, mert nem szóltam, hogy kijövök eléjük. Egy vonat fütty jelezte, hogy hamarosan beér, majd már a vonat köralakját is láttam és fülsiketítő fékezéssel megállt. A fülemet betapasztottam tenyeremmel, hogy tompítsam az éles hangot. Az egyik vagonból Sky szállt ki, maga után húzva nagy bőröndjét. Még mindig ugyanolyan gyönyörű. Borzos, kiengedett hajába kapott bele a szél. Úgy nézett ki, mint a szupermodellek a címlapokon. Nyári lenge ruhát viselt és egy strand papucsban tipegett az apró lábaival. A nyaralás megtette a hatását, így legalább lett valami színe is. Nem mintha eddig fal fehér lett volna. Sky megvárta, míg a többiek is leszálltak és elindultak felém. Az anyukájával beszélgetett mikor összeakadt a tekintetünk. A legjobb benne mikor a szemébe nézek és ő is visszanéz az enyémbe. Minden olyan furcsának tűnik, mert erősebbnek érzem magam és gyengének is ugyanakkor. Izgatott vagyok és ugyanakkor rémült is.  A szája hatalmas vigyorra húzódott, megjelenítve tökéletes fogsorát. Akaratlanul is mosolyogni kezdtem. El tudom képzelni mi játszódhat le a fejében. Ez meg mit keres itt? Nem mondta, hogy jön. Olyan édes, hogy meglepett...stb. Sky tempója gyorsabb lett, lehagyva ezzel a többieket. Mikor ideért a bőröndjét kiejtette a kezéből és rögtön a nyakamba ugrott. Szorosan fontam kezem derekára és húztam még közelebb magamhoz. Mélyet szippantottam rég érzett illatából, amibe beleborzongtam egy pillanatra. Be kell, hogy valljam hiányzott Sky, nagyon is. Ő legalább érezteti velem, hogy fontos vagyok neki és ez hihetetlenül jól esik.

- Nathan, jól magadba bolondítottad a nővéremet! - mondta Jade szem forgatva miközben elhaladt mellettünk.

Egy pöppet csalódtam magamban. Két hét kellett ahhoz, hogy belém habarodjon? Azt hittem már akkor belém volt bolondulva mikor összejöttünk. Sky óvatosan kibontakozott ölelésemből, majd megfordult. Arrébb akart állni, de visszahúztam magamhoz. Kezem a hasánál átfontam, a fejem a vállán pihentettem és néztem, ahogy az anyukája ideér hozzánk.

- Szia, Ashley! - köszöntem neki.

Ash igazán fiatalos és nagyon jól tartja magát. Nem tudom hány éves, de 35-nél nem néz ki idősebbnek. Lassan egy éve ismerem őt, de mióta újra önmagam vagyok nem találkoztam vele. Valószínűleg furcsállta a megjelenésemet, de hát ilyen vagyok. Azt se tudom, hogy tudja-e, hogy Sky-al együtt vagyunk. De valószínűleg igen, mert csak mosolygott ránk.

- Gyertek, menjünk! - biccentett fejével Ashley. - Hívtam taxit 5 perc es itt lesz.

Elengedtem Sky-t a karjaim közül. A rózsaszín bőröndjét húzva - csak egy kicsit volt homokos - indultunk el. Az ujjainkat összekulcsolva sétáltunk ki a vasútállomás elé. Nem akartam illetlen lenni, így a csomagokat otthagyva egy kicsit arrébb mentünk Sky-al.

- Már nem is emlékszem a csókod ízére - hajoltam olyan közel hozzá, hogy már a leheletünk is keveredett.

Kezét csípőmre csúsztatta és egy lépéssel megszüntette a köztünk levő távolságot. Az arcát a kezembe vettem és lehunytam szemeim...

- Gyerekek, megjött a taxi! - szólt Ashley.

A fejemet hátra fordítottam, megnézve, hogy igazat mondott-e. Tényleg itt állt a sárga taxi. Sky egy apró puszit nyomott arcomra majd elindult. A csomagokat beraktuk a csomagtartóba, beültünk a taxiba és Sky-ékhoz vettük az irányt. Kezünk össze volt kulcsolva és azzal babráltam, mikor eszembe jutott mi is van a zsebemben.  

- Remélem, szereted az epret - suttogtam Sky fülébe és jobb kezét a zsebembe csúsztattam.

Amikor hozzáért az óvszerhez kicsit zörgött, de a taxi hangja elnyomta a zajt így senki nem figyelt ide. Sky mikor kihúzta kezét zsebemből finoman ujjbegyeivel végig simított férfiasságomon. A hideg rázott érintésére és nehezebben kezdtem el venni a levegőt.

- Két szót mondok: piros, csipkés - mondta alig hallhatóan és mélyen a szemembe nézett.

Egyből beindította a fantáziámat. Biztos ezt a szexi fehérneműt viseli. Lelki szemeim előtt láttam, hogy áll rajta. Hogyan tartja melleit és hogyan takarja azt a részt, ahol szeretek elmenni, csakis benne, el. De biztos vagyok benne, hogy a földön is elég jól fog mutatni ez a szexi darab. Ezekkel a gondolatokkal érkeztünk meg. A bőröndöket segítettem nekik kivenni, majd indultunk be a házba. Sky az összekulcsolt kezünket elengedte, míg kinyitotta az ajtót. A küszöbön átemeltem húzós bőröndjét és mikor mindenki bent volt a házban az ajtó is bezárult.

- Meglepetés!