The Dark of Past, Episode 20: Féltem!

- Ehhez több kell, hogy kiengesztelj! - suttogta a fülembe.

Kezével durván beletúrt hajamba és szorosan magához rántott. Körmeimet végig húztam karján, majd trikója alá csúsztattam és a hátába mélyesztettem őket.

- Szeretném, ha kikötöznél és te irányítanál - kezdte el finoman harapdálni a nyakamnál levő vékony bőrt.

Imádom a piszkos kis fantáziáját, de számomra ez egy kicsit furcsa volt. Soha nem mondott senki se ilyet nekem és még hasonló dolgot se csináltam. De mindent ki kell próbálni egyszer. A kezem levándorolt nadrágja hátsó zsebébe és belenyúltam. Tudtam, hogy mindig tart magánál óvszert. Most se tévedtem. Majd kivettem. Jobban szemügyre vettem a kis csomagot. Bordázott volt. Imádom a bordázottat... Széles mosolyra húztam a számat és zsebre vágtam az óvszert. Csípőmet riszálva indultam el, Nath tekintette lyukat égetett hátamba. Megálltam. Hátra dobtam hajam és ránéztem. Fél oldalas mosollyal nézett mélyen szemeimben. Mutattam, hogy jöjjön és a tömegbe vetettem magam. Megálltam egy kis idő múlva. Csípőmet kezdtem mozgatni a zene ritmusára, szememet lehunyva, járta át a testem a dübörgő dal.

- Nagyon jól riszálsz, Szivi - dörömögte Nath a fülembe és szorosan magához húzott.

Kezeit a hasamnál kulcsolta össze. Fenekemet ágyékához nyomtam, izgalmát a dudorodó férfiassága jelezte. Szembe fordultam vele, amin ő kacéran elmosolyodott. Nyakába fontam karjaim, míg csípőmet teljesen neki feszítettem. Felnyögött az érintkezésre. Már igen keményen feszült oda lent és ezt még tovább fokoztam. Tudtam, hogy túl szűk sortot vett föl. Fenekemre vezette kezeit, míg teljesen magának nem nyomott. Nathan államnál fogva rántotta meg arcomat, s nyelvét már mohón számba is tudhattam. Falt, mintha még soha nem csókolt volna. Hirtelen fordított újra háttal magának, míg csípőmet nem kímélve fogta. Ő mozgatott, ő diktált minden egyes mozdulatot. Nyakamat harapdálta, szívta. Felszisszentem a fájdalomra, amikor is kegyetlenül megszívta érzékeny bőröm. Nyelvét végighúzta a fájdalmas, égő területen. Nath megragadta a jobb csuklómat és mellkasára rakta. Bőre szinte égetett. Majd kezemet lejjebb és lejjebb csúsztatta, amíg el nem értem lüktető férfiasságát. Kezem egyből elkaptam onnan, mégis csak nyilvános helyen voltunk.

- Hééé - adott hangot nem tetszésének.

Csak vállat rándítottam és tovább ingereltem őt a csípő mozgásommal. Nathan újra nyakamat kezdte el csókolgatni és közben kezével hasamat cirógatta, majd egy pillanat alatt tenyere közé zárta melleimet. Nem igaz, hogy nem tudta ez az idióta felfogni, hogy én ezt nem akarom itt.

- Nathan! - szóltam rá erőteljesen és idegesen leráncigáltam markolászó kezeit.

Majd egy mozdulattal vele szembe fordultam és közöltem vele, hogy kimegyünk. Megragadtam csuklóját és így indultunk kifele a táncoló tömegből. Kint Nath leült az egyik padra én meg lovagló ülésben az ölébe. Zsebéből egyből kihúzta a megszokott cigijét és rágyújtott. Csak szívta és szívta miközben sunyin mosolygott rám. Ilyenkor tudtam, hogy készült valamire... És megéreztem cigijének füstjét arcomban. Ennek hatására köhögni kezdtem.

- Rohadj meg! - akartam volna kiszállni az öléből, de Nathan a combomnál fogva marasztalt.

Csak gonoszan vigyorgott rám, nevetve azon, hogy majdnem megfulladtam. Én viszont játszottam a sértődötöttet. Durcásan összekulcsoltam kezeimet mellem alatt és bámultam rá. Egy darabig állta tekintettemet, majd szemeit levezette cicijeimre és rájuk koncentrált. Rájöttem, hogy amit tettem igazán nem volt jó ötlet, így magam mellé raktam kezeimet.

- Naaaaa! - húzta el az 'a' betűt Nathan.

Vállat rándítottam és másfelé néztem. Kezét hasamra csúsztatta és simogatni kezdte majd egy váratlan mozdulattal kikötötte az ingen levő görcsöt. Azonnal felálltam és amilyen gyorsan csak tudtam visszacsomóztam a felsőm. Nem tudom, mégis mit képzel magáról. Nem teheti meg mindig azt ami az eszébe jut.  Nyilvános helyen voltunk, bárki megláthatott volna. Gondolom, ő se szeretné, ha mindenki engem bámulna. Nagyon is szemét húzás volt ez tőle.

- Eszednél vagy? Ezt te se engedheted meg magadnak! - mondtam felháborodottan. 

Ekkor elkezdett rezegni a telefonom. Kivettem és megnyitottam a kapott sms-emet. "Szia! Szükségem van rad. Gyere a Mayor sarkára. Brook."  Amint elolvastam az üzit visszaraktam a telefonom a helyére. És elindultam itt hagyva Nathan-t. Nem érdekelt jelen pillanatban, ha számítottam volna neki, akkor utánam jött volna, de nem tette. Broolyn fontosabb volt most, csak remélni tudtam, hogy semmi baj nincs, nem hiányzott volna még több probléma. A Major sarka eléggé zűrös környék így gyorsan szedtem a lábaimat, hogy minél hamarabb odaérjek. A hajnali órákban csak páran sétáltak az utcán. Pár piás gyerek be is szólt nekem, figyelmen kívül hagytam őket és csak mentem előre. Mikor a sarokhoz értem csak egy utcai lámpa világított és sehol sem volt senki. Nem értettem a helyzetet, akkor Brook minek írt, hogy jöjjek ide? Mi van, ha valami rossz dolog történt vele? Brooklyn nem olyan lány, aki ilyen környéken lófrál egyedül, főleg nem ilyenkor.

- Brook! - szólongattam és néztem jobbra-balra hátha megpillantom őt.

Nem kaptam választ. Nem volt itt senki rajtam kívül, legalábbis azt gondoltam, míg egy fura zajra nem lettem figyelmes. Olyan volt, mintha valaki felborított volna egy kukát. Egy pillanatra összerezzentem, de meg kellett tudnom ki van ott. Lehet, hogy Brook az és megsérült. Így lassan elindultam a zaj forrása felé. Egy kicsi, sötét utca volt balra. Tettem egy lépést előre, de csak annyit láttam, hogy egy patkány eszik a szemetesből. Majd hirtelen egy meleg lehelet csapta meg nyakamat, ismerős volt, ő volt az... Piszkos kezét számra rakta és szorosan magához húzott. Egész testemben reszkettem és legszívesebben sikítottam volna, de a számra tapasztott hatalmas tenyértől még levegőt is alig kaptam. Tudtam ki ő, vagyis nem szó szerint, de ő a fenyegetőm. A lehelete ugyan olyan volt, mint a háznál aznap este. Próbáltam szabadulni erős szorításából, de túl gyenge voltam. Csak azt értem el, hogy még szorosabban tartott. Erőtlenül hagytam magam és csak sírtam, azon kattogott az agyam, hogy mi fog most történni.

- Látom, szeretsz az életeddel játszani, azt hittem a lábadat se mered kitenni a házból, azok után - mondta elváltozhatott hangon és ujjai egyre jobban belevésődtek hasamba.

Félelmem tompította a fájdalmat, amit okozott... Nem bírtam belenyugodni, hogy nem tudtam elszabadulni tőle, de... De tenni se bírtam ellene semmit. Nagyon féltem, hogy még jobban bántani fog és esetleg.... Nem az nem történhet meg. Nem így fogok meghalni!

- Vigyorogva fogom nézni Nathan fejét, mikor megtudja mit tettem veled, te kurva! - lökött neki teljes erejéből a falnak.