The Dark of Past, Episode 21: Szeretem őt!

Félelmem tompította a fájdalmat, amit okozott... Nem bírtam belenyugodni, hogy nem tudtam elszabadulni tőle, de... De tenni se bírtam ellene semmit. Nagyon félek, hogy még jobban bántani fog és esetleg.... Nem az nem történhet meg. Nem így fogok meghalni!

     

- Vigyorogva fogom nézni Nathan fejét, mikor megtudja mit tettem veled, te kurva! - lökött neki teljes erejéből a falnak.

Fejem koppant a téglán. A meleg vérem folyt lefele arcomon. Iszonyatosan lüktetett a buksim és szédültem. Ő tartott meg, nehogy a földön végezzem. Nem tudtam mit ártottam neki, hogy most ezt érdemeltem. Valószínüleg ismerem őt és ő is engem, de ötletem se volt, ki tenne velem ilyet. Nem kellett volna ott hagynom Nathan-t, az is jobb lett volna, ha megdug a padon mindenki előtt. Csak reménykedni tudtam, hogy jön valaki és megment ennek a karjai közül.

- Szerintem sok ruha van rajtad - húzta végig ujjbegyeit meztelen combomon.

A hideg futott rajtam végig. Gusztustalan volt ahogy éreztem érdes kezét bőrömön. Nem sok kellett, hogy összeessek a undortól.

- Úgy széjjelbasználak, hogy a fájdalom elviselhetetlen lenne! - mondta gúnyolódva.

Majd egy mozdulattal ellökött magától. A földre zuhantam lehorzsolva végtagjaimat. Hallottam, ahogy futásnak eredt, itt hagyva megsebzetten. Sós könnyeim megállás nélkül folytak. Olyan mintha még mindig itt lenne és fogdosna. Annyira nem értettem őt, miért nem erőszakolt meg? Úgy féltem tőle. Mi van, ha mindjárt visszajön valakivel és úgy bánnak el velem? A falnak támaszkodva lábra álltam. Egy pillanatra minden forogni kezdett körülöttem, majd kitisztult a látásom. Neki láttam a futásnak, ami tűnt inkább kocogásnak, mert alig bírtam emelni sebes lábaimat.

A bulitól nem messze megálltam. Gyorsan kapkodtam a levegőt. Könnyeimet letöröltem. Hajam kiengedtem és arcomba sepertem. A sarkon voltam. Körbe néztem, de Nath nem volt sehol, így lefelé vettem az irányt. A földet bámultam, de a többi ember engem. Teljesen hidegen hagytak, egyedül csak Nathan-t akartam. Idegesen téptem a hajam, mikor lent se találtam. Szemeim újra megteltek könnyel. Csak nem hagyott itt. Csak azt ne! Szükségem van rá!

- Sky, jól vagy? - jött ide Nath egyik haverja, a neve most nem ugrott be.

- Nathan? Mondd, hogy itt van! - rángattam meg a pólóját idegesen.

A srác bólintott. Kisebb fajta boldogság járt át. Nem hagyott itt. Végre hozzá bújhatok. Majd hátra mentünk a nyugisabb részre, ahol szórakozni lehet. Kapkodtam tekintetem ide-oda és kerestem. Izmos karjával támasztotta a biliárdasztalt, nekem háttal. Gyors odafutottam hozzá. Bebújtam karjaiba és szorosan megöleltem. Most már szabadon engedtem könnyeimet, mert tudtam, hogy biztonságban vagyok. Nathan megvéd engem, bármitől. Éreztem, ahogy letette kezéből a dákót és a hátamat simogatta nyugtatás képpen. A közelsége tényleg megnyugvást hozott számomra, de az emlékek még mindig gyötörtek. Reszkettem, hogy talán újra hozzám fog érni... Féltem. Undorodtam tőle, már a gondolattól is.

Nath kezeit fenekem alá csúsztatta és felkapott. A fejemet nyakába fúrtam és összekulcsoltam lábaim dereka körül. Megindult velem és a wc-be vitt, ahol ráültetett a mosdó kagylóra. Nem érdekelt, hogy a férfi mellékhelyiségben voltunk. Nem foglalkoztam azzal, hogy a pasik mit szoktak itt csinálni. Az arcomat a tenyerembe temettem és nem bírtam Nathan-re nézni. Nem akartam, hogy így lásson. Megalázó volt ez számomra. Túl nagy balhét fog csapni, ha meglát. Magát fogja hibáztatni, pedig nem ő, hanem én tehetek az egészről. Nem kellett volna itt hagynom. Túlreagáltam a dolgokat...

Nathan kezével végig siklott lábamon és éreztem, hogy jobban szemügyre vette a térdem. Biztos vagyok benne, hogy elgondolkozott mi is történhetett velem. Aggódtam, hogy túl sok rossz dolog fordult meg a fejében. Így óvatosan elvettem arcom elől a kezem. Tudtam, hogy nem nyújthatok szép látványt, de muszáj volt rá néznem. Lassan, bizonytalanul felemeltem fejem és szemeibe meredtem. Aggodalmasan meredt rám, rémült volt a tekintete. Ki tudtam olvasni szemeiből, hogy durva gondolatok futottak át agyán.

- Mi történt veled? - zárta kezei közé arcomat.

Örültem, hogy nem húzta fel magát, vagyis legalább kifele nem mutatta. Szerintem nem akarta, hogy még rosszabbul érezzem magam. Visszafogta az indulatait és nem őrjöngött, rám szentelte figyelmét és várta válaszomat. Nyeltem egy nagyot és neki láttam történetemnek. Szép dolgokra gondoltam miközben meséltem, nem akartam visszaemlékezni, hogyan is történtek pontosan a dolgok.

- Többet nem járkálsz egyedül az utcán és nem fog bántódásod esni - ölelt meg.

Kezem derekánál összekulcsoltam és szorosan hozzábújtam. Tetszett ez az oldala. Jó érzéssel töltött el, hogy törődött velem és nekem pont erre volt szükségem...

Nathan szemszöge

Augusztus 8. (szerda)

Teázok... Igazi, finom teát iszok, úgy ahogy szoktam. Mégis olyan furcsa. Nem olyan, mint máskor. Finomabb, édesebb. De miért? Nem értem... Kavargatom, ízlelgetem. Sokkal finomabb, mint máskor. Vajon a cukortól? Vagy a citromtól? Nem, egyiktől sem. Mindegyik ugyanaz, mint máskor. Hanem valami mástól. Valaki mástól, aki itt ül velem szemben, aki rám mosolyog, akinek hallom hangját, érzem szívdobbanását. Igen. Tőle finomabb a teám és az életem. A legtöbb ember arra vágyik, hogy tartozzon valakihez. Vannak, akik első látásra egymásba szeretnek, azonnal érzik, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Nagyszerű érzés lehet, mint egy tündérmesében. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. De azért általában nem ilyen egyszerű. Legtöbbünk számára ez kevésbé romantikus. Tele van bonyodalmakkal, problémákkal, lekésett pillanatokkal és elszalasztott lehetőségekkel. Nem azt mondjuk, amit kellene és nem is akkor. Most már csak előre nézek, egyenesen a fénybe, nem nézek hátra. Úgy érzem megtaláltam a helyes utat az életemben. Rátaláltam a nekem való ösvényre. Érzem, jönnek még kalandok, jönnek még szép mesék, boldog percek, és én mindet ki fogom élvezni. Már nem csak túlélem a múló éveket, a szürke hétköznapokat, de megélem azokat. Most érzem igazán erősnek magam. Erősnek, fiatalnak, boldognak.

Féltem Sky-t, mert szép a szeme... és ezt más is látja. Féltem, ha nem láthatom és nem vagyok vele, s ha láthatom és mellette vagyok magamtól féltem. Féltem, mert ő szívem egyetlen boldogsága, féltem, mert okom nincsen és jogom sincsen hozzája. Azt mondtam mindig, hogy a szerelem nem juthat el a szívemig, de ezt nem lehet kézben tartani. Egy váratlan pillanatban a szívem elkezd bizseregni és akkor minden a feje tetejére áll. Sky a részem. Nélküle üres az ágyam, az életem, unalmas a film. Tudok mással nevetni, mással enni, mással szeretkezni, de vele vagyok otthon, bárhol is legyünk a világban. Belém égett az arca, vele vagyok egész. Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem csak az idióták hiszik, hogy éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnek. Elsöprő volt és megalázó, néha fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.