The Dark of Past, Episode 26: Remény

Nyakam kínzását abbahagyta amint kinyílt az ajtó. Karen meredt rám meglepődve egy szál köntösben.

- Szerencséd van - simított végig oldalamon és felvette a nyúlcipőt.

Alig bírtam a lábaimon állni, remegtem, mint egy kocsonya. Karen megfogta karom és behúzott a házba. Óvatosan magához ölelt és nyugtatgatott. Hálás voltam neki, hogy nem kérdezősködött. Nem bírtam volna elmondani neki ugyse a dolgokat. 

Mikor sírásom csillapodott a fürdőbe mentem. Ledobtam magamról a gönceimet és a meleg zuhany alá álltam. Erőteljesen dörzsöltem bőröm, reménykedtem, hogy így el tudom tüntetni az érintéseit. De még a fürdés se volt kellemes. A hátamon levő sebeket iszonyatosan csípte a forró víz... Mikor végeztem megtörölköztem és magamra kaptam a fehérneműm. A törölközőt kiterítettem és Nathan szobájába mentem.  Karen az ágyon ülve várt. Leültem mellé és a hátamat vastagon bekente valami krémmel, nem tudom mi volt a neve, de rá hagytam mégis csak ő a nővér. Mikor végzett nyomott egy puszit arcomra és elhagyta a szobát. Egy darabig ültem és vártam, hogy a bőrömbe szívódjon a krém. Majd felálltam és kivettem Nath szekrényéből az első pólót, ami a kezem ügyébe akadt és belebújtam. Azonnal megcsapott az illata és megint könnyek szöktek szemembe. Annyira hiányzott már - szippantottam mélyet a felsőből. Felvertem a párnát és bebújtam a meleg ágyba. Nyakig magamra húztam a takarót és élveztem, hogy itt lehetek. 

Aludni nem tudtam, csak pihentem. Emlékeztetett ez a helyzet arra, amikor vártam Nathan-t, hogy megfürödjön és utána nem hagyott aludni. Majd eltöltöttünk egy jó kis éjszakát. Csak elrontottam, de nem tudtam, hogy szakítsak Dylan-nel. Egy éve kiment Amerikába és megbeszéltük, hogy távkapcsolatunk lesz. Pedig ott akkor azt kellett volna mondanom, hogy vége, csak túl jó szívem van. De szükségleteim voltak és lassan kiszerettem belőle. Majd jött Nath és ő lett a mindenem. Dylan érkezése váratlanul ért. Én hülye utána engedtem, hogy a kanapén aludjon. Mire Nath jött és félreértett mindent. Nem is csodáltam, hogy nem akarta felvenni velem a kapcsolatot azok után.

  

Összerezzentem, mikor valaki hangosan becsapta a bejárati ajtót. Biztos voltam benne, hogy Nath az. Nem tudom mit fog szólni ahhoz, mikor meglát. Valószínűleg kiakad és nem fog örülni, csak egy púp vagyok a hátán. De meg kell értenie, hogy nem mehettem haza.

- Mit keres a szobámba? - hallottam Nathan megszokott hangját.

Jól esett fülemnek újra hallani őt, már kezdtem elfelejteni milyen is ha nem úgy van valami ahogy ő akarja. Tudtam, hogy ez lesz, nem számíthattam másra tőle.

- Nem tehettem máshova. Nem küldhettem a kanapéra. Egy estét kibírsz vagy aludj máshol - volt Karen szókimondó fiával.

Nem is ismetr engem Karen, mégis kiállt mellettem. Annyira kedves volt velem egész végig, pedig tudta, hogy megbántottam a fiát. Szeretem az ilyen embereket, akik nem ítélkeznek addig, míg nem ismerik meg a másikat.

- Jó! - hallottam Nath flegma stílusát, majd nyílt az ajtó.

Becsuktam szemeimet és tetettem, hogy alszok. Nem akartam most beszélni vele, elég lesz reggel. Hallottam, ahogy idegesen ide-oda járkált a szobában. Rólam gondolkozhatott és azon, hogy most mi legyen. Tudtam, hogy megbántva érzte magát, de reméltem amellett dönt, hogy itt alszik. Biztonságot nyújtana a tudat, hogy egy olyan ember fekszik mellettem, aki megvéd, ha kell. Valószínűleg Nath se olyan, hogy ha baj adódna, hagyna meghalni... 

Nath hirtelen abbahagyta a járkálást és megállt. Éreztem tekintetét rajtam, ami szinte lyukat égetett a takaróba. Közelebb lépett hozzám és megállt mellettem. Szerettem volna kinyitni a szemem és fürkészni arcmimikáját és elveszni elsötétült zöld szemeibe. De elnyeltem ezt az akaratomat és tetettem tovább, hogy alszok. Alakja fölény tornyosult, eltakarva az apró fényt, ami az ablakon keresztül szűrődött be. Hozzáért takarómhoz, amitől majdnem összerezzentem és megigazította rajtam. Közel hajolt arcomhoz és egy lágy csókot nyomott homlokomra. Ujjongani tudtam volna örömömben, de nem tehettem. Ez azt jelenti, hogy ő is érez még valamit irántam. Boldogság futott végig rajtam. Azt hiszem egy enyhe pír is megjelent arcomon. 

Mikor már nem éreztem alakját felettem kinyitottam szemem. Egy aprót mocorogtam, míg jobban elvesztem a takaróban. A számon egy levakarhatatlan vigyor jelent meg, amit Nathan okozott egyetlen tettével. Majd éreztem, amint besüppedt az ágy mellettem. Nem tudom miért, de azt vártam, hogy majd megölel... Lehet nekem kéne. De mi van, ha ellöki kezem? De akkor nem adott volna egy puszit...  Összeszedtem minden bátorságom és megfordultam. A takaró derekáig takarta lábait. A sötétben felsőtestéből szinte nem láttam semmit. Ilyenkor átkozom a sötétséget, mert alapból szeretem. Szeretem, mert elrejti azokat a dolgokat, amiket nem kéne látnom. De ezt szerettem volna szemügyre venni. Elhatároztam, hogy bal kezemmel végig simítok kockáin, de fél úton visszahúztam, ezt eljátszottam még vagy háromszor. Halkan kifújtam a levegőt és egy pillanat múlva kezem már a hasán volt. Érintésemre feldünnyögött, de arckifejezését nem láttam. Kezem végig siklott kockáin. Végül mellkasára hajtottam fejem. Nathan teljesen elvonta figyelmem minden más bajomról és ezért hihetetlen hálás voltam. Hatalmas tenyere takaróm alá nyúlt és derekamon állapodott meg. Szorosan hozzábújtam és tényleg megpróbáltam elaludni.

Szeptember 5. (szerda)

Mikor a napfény beszűrődött az apró réseken a fejemben kipipálhattam egy újabb megszakított alvást. Egy apró mosoly jelent meg arcomon, ahogy felidéztem a tegnap késő esti történéseket. Annyira édes volt, ahogy betakart és egy puszit nyomott homlokomra. Szemeimet lassan kinyitottam. Először homályosan láttam, majd szépen kitisztult minden. Felemeltem fejem és megállapítottam, hogy még nagyban nyomja a szunyát Nath. Lefontam kezét derekamról és amilyen halkan csak tudtam kimásztam mellőle. Lábujjhegyen járva pedig kimentem szobájából. A folyosó végi fürdőszobába vettem az irányt. Becsuktam magam mögött az ajtót és a tükör elé sétáltam. 

Egy meggyötört lány pillantott vissza rám. A lilás karikák a szemem alatt hihetetlenül szembetűnőek voltak. Már jó ideje nem alszok rendesen, most is reggel 6 körül van. A szám sarkában levő seb eszembe juttatta a tegnap este történéseit. Újra kezdtem érezni azt a fájdalmat, amit az a szadista okozott. El akartam felejteni minél hamarabb, csak féltem ez nem lesz ilyen egyszerű. Kibújtam Nath pólójából és megnéztem a hátam. A sebek rajta iszonyú pirosak voltak. Jobb kezemmel hozzáértem és felszisszentettem a fájdalomra. Alig bírtam magamra nézni a tükörben. Nem néztem ki önmagamnak. Tudtam, hogy én tettem ezt magammal, tönkrementem, de úgy tűnik most, össze tudom szedni magam, újra.

Megengedtem a vizet és beálltam a tus alá. A meleg víz még mindig csípte hátamat, de már nem annyira, mint este. Mikor végeztem a fürdéssel magamra kaptam a fehérneműmet és Nathan pólóját. A vizes hajamat átfésültem és egy egyszerű kontyba kötöttem fel. Majd lebaktattam a lépcsőn. Karen épp az ajtóban állt. Gyors elmondta, hogy hagyott Nath ágyán egy üzit és hogy ma semmiféleképpen ne menjek suliba. Végül elmondta, hogy vigyázzak magamra és sietős léptekkel távozott. Valószínűleg késésben volt.

Arra gondoltam, hogy csinálok reggelit magunknak. A konyhában elővettem a hűtőből a rántotta alapanyagait, majd elkészítettem. Közben felraktam a vizet forrni a teához. Megterítettem két főre és kiszedtem a rántottát a tányérokra, persze Nathan-nek többet. Mikor felfőtt a víz megcsináltam a teát is. Kivettem a felső porcról két darab bögrét... Majdnem túl öntöttem az egyiket, mikor Nathan jelent meg az ajtóban.